Joshua Slocum és a SPRAY

                Az 1841-ben született kanadai Joshua Slocum volt az első, aki magányos vitorlázóként megkerülte a Földet. Hajója, a Spray, egy 11 méter hosszú halász-kutter volt, melyet sajátkezűleg épített újjá.

                Slocum már 14 évesen segédszakács lett egy schooneren, ám az első kikötőben elkergették, mert majdnem megmérgezte a legénységet. Később mint hajósinas, majd mint hosszújáratú matróz szállt ismét tengerre, és néhány év alatt a kapitányi posztig jutott. Huszonöt éves korában megvásárolta a háromárbócos Acquidecket. Az évek folyamán szinte az egész világot bejárta hajójával, míg végül a braziliai partoknál zátonyra nem futott. Az Acquideck szétesett, de Slocum a maradványokból új hajót épített, mely leginkább a kínai dzsunkákra emlékeztetett. A Libertad névre keresztelt hajón egyetlen fekete matrózból álló legénységgel elvergődött Washingtonig, ahol a matróz azonnal kereket oldott. Félt ismét tengerre szállni a nyugtalanító hajóval és annak habókos kapitányával.

 

A következő hónapokban Slocum nemigen talált kedvére való állást, és már azon gondolkozott, hogy művezetői állást vállal egy hajógyárban, mikor egy ismerőse, egy öreg bálnavadász-kapitány azzal állt elő, hogy nekiajándékozza hajóját. Slocum némileg meglepődött, mikor a nagylelkű adományozó egy mezőre vezette, ahol egy feldúcolt, korhadt sloop romja hevert. Egyesztendei munkával sikerült újjávarázsolnia a Sprayt. A feltámadt hajó 11,2 m hosszú, 4,3 m széles és 1,24 m mély volt. Slocum a sloopot egy árbóccal, gaffos vitorlával, de felső árbócsudár nélkül, és egyetlen háromszögletű orrvitorlával szerelte fel. Később még egy kis, lugger vitorlát viselő árbócot is szerelt a hajó tatjára. 

                1895. július 2-án indult el az új-skóciai Yarmouthból Európa felé. Hogy magányát enyhítse, torkaszakadtából énekelt, vagy hangos vezényszavakat adott képzeletbeli legénységének. Tizennyolc nappal később Slocum elérte az Azori-szigeteket. Továbbindulása után alaposan elrontotta a gyomrát a helyi szilvával és sajttal. Önkívületbe esve azt álmodta, hogy Kolumbusz útitársa, a Pinta kormányosa tartja helyette a kormányt. Ennek ellenére augusztus 4-én mégis megérkezett Gibraltarba. Tervei szerint a Szuezi-csatornán át folytatta volna útját, de a matrózkocsmákban ijesztő történeteket hallott a vörös-tengeri  kalózokról, ezért úgy döntött, ismét áthajózik az Atlanti-óceánon. A marokkói partok mentén tapasztalnia kellett, hogy nem csak a Vörös-tengeren garázdálkodnak kalózok, mert egy felukka szegődött a nyomába nem túl bizalomgerjesztő legénységgel. Az egyre erősödő szélben már-már úgy látszott, hogy beérik, mikor a felukka árbóca kettétört.

Slocum negyven nappal később érte el a dél-amerikai partokat. Rio de janeiroi pihenés után tovább folytatta útját délnek, ám Uruguay partjainál egy homokzátonyon fennakadt a hajója. Egy közeli halászfalu lakóinak segítségével azonban sikerült leszabadulnia. Montevideoi és Buenos Aires-i tartózkodás után továbbhaladt dél felé, hogy a Magellán-szoroson keresztül kijusson a Csendes-óceánra. A szoroson való átkelés közben a tűzföldi indiánok zaklatták folyamatosan. Ellenük hol puskával védekezett, hol pedig a fedélzeten szétszórt rajzszögekkel riasztotta el a mezítláb lopakodó bennszülötteket. A szorosból kiérve vad vihar tört rá, mely végül visszakergette. A hajó kijavítása után ismét nekivágott a Csendes-óceánnak. Az idő ezúttal kegyes volt hozzá. A Juan Fernandez-szigeteket elhagyva 72 napi hajózás után érkezett meg Samoára. Innen Ausztrália felé vette az irányt, ahol több előadást is tartott az útjáról, ezzel is lendítve anyagi helyzetén. 1897 nyarát Tasmaniában töltötte, és onnan csak áprilisban hajózott tovább a Torres szoros felé.

Az út következő állomásai a Kókusz-szigetek, Rodriguez-sziget, Mauritius majd Durban voltak. A Spray karácsony napján kerülte meg a Jóreménység fokát, majd Fokvárosból nekivágott, hogy harmadszor is átszelje az Atlanti-óceánt. Szent Ilona szigetén egy nőstény kecskét kapott, hogy mindig legyen friss teje, azonban takarmányról nem gondoskodott, így az állat megdézsmálta Slocum szalmakalapját, kabátját, és felfalta a térképek nagy részét is, ezért Ascension szigetén partra tette szegény állatot.

A Karib-tengeren különösen óvatosan kellett navigálnia, hiszen a kecske felfalta az erre a területre szóló térképeit. Többnyire az emlékezetére hagyatkozott. Slocum június 5-én vágott neki az utolsó szakasznak. A Hatteras-fok felé vette az irányt, majd 1898. június 27-én behajózott Newport Harbour-ba.

Slocum és a Spray 46000 mérföldet megtéve megkerülte a Földet.

Ezek után Slocum házat vásárolt West Tisbury település közelében, mert a környék temetőit járva arra a megállapításra jutott, hogy azon a vidéken sok ember hal meg százéves vagy csaknem százéves korában. Nyughatatlan természete azonban tovább hajtotta. A tél közeledtével - hogy ne kelljen télikabátot vennie - ismét vitorlát bontott a Karib-szigetek felé. Útjait minden évben megismételte. 1909 tavaszán, nemsokkal hazaérkezése után ismét útra készülődött. Mint mondotta, újabb Föld körüli útra indul, azonban soha többé nem látta senki. Eltűnt az óceánon. Sokan találgatták, mi történhetett vele: hajóját elgázolta egy gőzös? Vagy viharban vesztette életét? Vagy egy ostoba baleset áldozata lett, a tengerbe esett és megfulladt? A Földet elsőként megkerülő magányos tengerész ugyanis nem tudott úszni. És soha nem is tartotta szükségesnek, hogy megtanuljon.

Joshua Slocum és a Spray sorsának rejtélye örökre az óceán titka marad.