Amikor valaki
a tengeri hajózás vonzáskörébe kerül, és felmerül benne a gondolat, hogy
hajóvezetői engedélyt kéne szerezni, az első dolog, amit érdemes végiggondolni,
hogy valóban szükség van-e arra az engedélyre?!
Merthogy a hajóvezetés is –mint
minden más jármű vezetése- gyakorlatot igényel. És ezen a ponton érdemes számot
vetni, hogy van-e annyi szabadidőnk és lehetőségünk, hogy ezt a gyakorlatot
megszerezzük. Évenként (néha csak kétévenként) egy hét könnyed hajókázás nem biztosít
annyi gyakorlatot, hogy biztonsággal vállaljuk egy hajó felelős vezetését,
biztosítva szeretteink, barátaink és a hajó épségét…
Mert ha csak évenként egy hetet
tudunk áldozni az időnkből a tengeri hajózásra, nem szégyen olyankor inkább egy
tapasztalattal rendelkező (bér)kapitány vállára helyezni a felelősséget. Attól
még a gyakorlati hajózásból kivehetjük a részünket, semmit sem csorbul az
élmény.
Ha mindezt
végiggondolva eljutottunk oda, hogy igenis meg akarjuk szerezni azt a
képesítést, és ami sokkal fontosabb, a szükséges tudást(!!) is, akkor jön a
következő dilemma, hogy mindezt hol tegyük? Melyik képesítés (és melyik
tanfolyam) a legjobb??
Nincsen az Európai Unióban (és
azon kívül sem) nemzetközi érvényű előírás a kishajó-vezetői képesítésekkel
kapcsolatban. Az egyes országok saját maguk szabályozzák, hogy mit követelnek
meg állampolgáraiktól. Franciaországban például a vitorlás kishajó vezetéséhez
nem szükséges engedély, ha valaki mégis szeretne, akkor egy tanfolyam elvégzése
(és némi önértékelés) után juthat papírhoz. Olaszországban két kategóriában
állítják ki a képesítést: a parttól 12 tengeri mérföld távolságig és azon túl.
A vizsga teszt és gyakorlati. Horvátországban (mint jól ismert J ) egy egyszerű szóbeli vizsga után állítják
ki a parti vizeikre érvényes képesítést. Nagy-Britanniában (és a világ sok más
országában) a RYA (Royal Yachting Association) szervezésében és standardja
alapján folyik a képzés és vizsgáztatás. A magyar Közlekedési Hatóság ez utóbbi
minta alapján építette fel vizsgáztatási rendszerét.
Tehát a
paletta színes. Azonban bármelyik úton is induljunk a képesítés megszerzése
felé, jusson eszünkbe Rejtő halhatatlan hősének, Fülig Jimmy-nek a gondolata: „Egy hajón az a fontos, hogy szakképzett
legyen az ember mindenben. A tenger az nem papírból van!!”
Szóval mindenképp olyan utat
válasszunk, mely a papír megszerzése mellett a hasznosítható tudás birtokába is
juttat. És az ilyen út nem egy egyszeri, néhány órás tanfolyamból áll csupán!
A papír megszerzése után
elengedhetetlen a tudásunk folyamatos bővítése, gyakorlatunk karbantartása és
fejlesztése. A hosszú téli estéken rengeteget tanulhatunk különböző
szakkönyvekből és útleírásokból. Ezek remek elméleti alapokat képeznek, amire
aztán a gyakorlatot építhetjük. A gyakorlatot azonban csak hajózás közben, a
tengeren tudjuk megszerezni…
Az első egyhetes hajózással
egybekötött tanfolyamtúra alatt megismerkedtünk a hajóval, az alapvető hajós
munkákkal és a legfontosabb manőverekkel. Megszereztük első benyomásainkat.
Azonban, hogy mindez készséggé váljon, szükséges a további gyakorlás, illetve
új ismeretek elsajátítása. Amilyen hamar csak lehet. Az ilyen gyakorló túrák
lebonyolítására legalkalmasabb a tavaszi holtszezon (március – április). A
nappalok már elég hosszúak, az időjárás már kellemes, nem kell fáznunk, és ha
esetleg egy viharos nap is ránk köszön, az csak hasznunkra válik. A hajók ára
ilyenkor még alacsony (a főszezonhoz képest), és a szabadságunk sem esik túl
közel a nyári szabihoz, amikoris már a családdal és/vagy a barátokkal hajózva
hasznosíthatjuk a nemrég elmélyített tudást. Ráadásul egy ilyen tavaszi
gyakorlótúra után (vélhetően J ) nem telik el hosszú idő a következő, ezúttal
önálló hajózásig, így nem vész el a megszerzett rutin…
Az ilyen tréning-túrákon előtérbe
kerülnek a kikötői manőverek, több időt tudunk szentelni a vitorlakezelésre is,
mint az „alaptanfolyamon” és persze a horgonyzási technikákkal is szükséges
ilyenkor többet foglalkozni. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy újabb
helyismeretre is szert tehetünk. És persze nem kevés időt kell szánni ilyenkor
a biztonsági és mentési technikák elsajátítására. Ezeket álmában is tudnia kell
minden hajóvezetőnek!!!
Ahhoz, hogy önálló hajózásaink
alkalmával, skipperként megfelelő utasításokat tudjunk adni legénységünknek,
tisztában kell lennünk a hajózás mesterfogásaival. Csak az ismeret (elméleti és
gyakorlati) birtokában tudjuk elmondani a legénységnek, hogy egy-egy manőver alkalmával
mit is várunk tőlük.
A „jó tengerész gyakorlat” (amit
a kitérési szabályzat emleget) megszerzése bizony sok időt vesz igénybe,
azonban elengedhetetlen ahhoz, hogy valamennyire is jó „vasárnapi tengerész”
váljon belőlünk…
