Amikor szóba kerülnek a régi
hajók orrát díszítő csodás faragványok, többségünknek dúskeblű, hiányosan
öltözött hölgyeket ábrázoló faszobrok jutnak eszünkbe. Pedig ennél sokkal
fennköltebb dologról van szó. Az ember egyik legősibb tulajdonsága a
díszítőösztön, mely mindig is arra sarkallta, hogy lélekkel felruházott
élőlénynek tekintett hajóját díszítő faragásokkal lássa el, mint a szerelmes,
aki imádott kedvesét drága ruhákkal, ékszerekkel halmozza el. Azonban nem csak
a cicoma kedvéért, hanem hiedelmeiből eredően is díszítette hajóját festett
képekkel, mintákkal, csodás, mágikus faragásokkal. A legfontosabb motívum
kezdettől fogva a hajó orrát díszítő faragás volt, mely a hajó misztikus lényét
testesítette meg, vele született a sólyán és vele merült hullámsírba.
Az ősidők hajódíszeiről képet
kaphatunk, ha szemügyre vesszük, hogy még manapság is milyen faragványokkal
díszítik egyes természeti népek egyszerű hajóikat. A hadba induló harcosok
pirogáinak (fatörzsből kivájt hajó) orrát ártó démonok félelmet keltő
szobraival látták el, de a békés szándékú csónakok orráról sem hiányozhatnak a
gonosz szellemeket elűző bálványok vagy totemállatok szobrai.
Az ókori Egyiptomban szigorú szabályok írták elő, hogy Ra isten ünnepi
bárkájára díszítésül el kell helyezni a napkorongot, Amon-Ra és Chonsz istenek képmásait.
A temetkezési bárkákon tört szárú lótuszt, a királyi hajókon az ureuszkígyót, a
hadi- és szállítóhajókon az udzset-szemet és az életet szimbolizáló ankh jelet
használták mágikus díszítésül.
A föníciaiak vitorlásait lófejek, az etruszk hajókat hatalmas madárfejek
díszítették. A görög és a római hajókon leggyakrabban a hajóorra festett
szempárt (oculi) alkalmazták. Hiedelmeik szerint ezek az éber szemek
észrevették a víz alatt leselkedő zátonyokat és a hajó körül ólálkodó
démonokat. A mindent látó szempár motívuma átvészelte az évezredeket és még
manapság is szembetalálkozhatunk velük pl. a dalmát vizek parti szállító
vitorlásainak, a trabakuloknak az orrán, szépen faragott és festett kivitelben,
vagy akár a máltai és szicíliai halászhajókon is. (Stílszerűen ez a jelkép
vigyáz Vass Tibor hajójára az Odysseusra is.) Az ógörög hajókon gyakran
alkalmazott jelkép volt még a szerencsét hozó hal, melyet a meredeken felfelé
ívelő hajóorron helyeztek el. A kínai vizek hajóit sárkányok és riasztó arcú
démonok védték, de itt is kedvelt motívum volt a dzsunkák orrára festett
mindent látó szempár.
A sötét középkor kalandozó hajósai, a vikingek, mikor zsákmányszerző,
fosztogató portyákra indultak, ijesztően vicsorgó sárkány- vagy kígyófejet
helyeztek el hajóik orrán. (Innen ered a viking hajók „sárkányhajó”
elnevezése.) Már önmagában ezek megpillantása is páni félelmet keltett a jámbor
áldozatokban. Ha baráti szándékkal közeledtek (pl. otthoni kikötők felé), akkor
eltávolították ezeket a harci díszeket.
A következő néhány század
folyamán eltűntek a faragványok a hajók orráról, hiszen a leginkább bödön és
doboz keverékére emlékeztető vitorlásokon nem volt lehetőség elhelyezésükre.
Újjáéledésükre egészen a XVI. századig kellett várni, amikor is megjelent egy
új hajótípus: a galleon. Az ekkorra általánossá vált háromárbócos hajókon a
rövid hajótest miatt az előárbócot egészen a hajóorrig előre kellett helyezni
és az orrárbóchoz kötve rögzíteni. Ekkor kezdett kialakulni az orrtőke előtt
egy háromszögletű nyúlvány, amit galionnak neveztek. A galionnak nemcsak az
orrárbóc rögzítésében volt fontos szerepe, hanem megkönnyítette az orr- és
előárbóc kötélzetének és vitorlázatának kezelését is. Ez a kezdetben dobozszerű
építmény alkalmas volt arra, hogy elülső csúcsán oroszlánt vagy sárkányt
ábrázoló szobrot helyezzenek el, úgynevezett galionfigurát.
A XVII. században a barokk ízlés hatása megmutatkozott a galion
fejlődésében is. Az addig egyenes vonalvezetés helyett kissé felfelé görbült
formában, bőséges faragással ellátva jelentek meg a hajók orrán. A század
folyamán a messzire előrenyúló hajóorr lehetőséget adott a túlburjánzó
díszítések elhelyezésére, amint azt a kor pompakedvelő divatja megkövetelte. Jó
példa erre az 1637-ben vízrebocsátott angol hadihajó, a Soverign of the Seas,
mely korának legnagyobb és legpompázatosabb vitorlása volt. Ez volt az első
háromfedélzetes, két fedett ütegsoros hadihajó, összesen 104 ágyúval a
fedélzetén. Galionfigurája az angolszászokat meghódító Edgar királyt ábrázolta,
amint ágaskodó lován végiggázol hét legyőzött királyon, akiknek levágott
szakállával szegte be köpenyét. A túlméretezett faragványok azonban nemcsak az
orrt, hanem az egész hajót beborították, kedvezőtlenül befolyásolva annak
tengerálló- és manőverező képességét. Gazdag aranyozása miatt a hollandok
Aranyozott ördögnek nevezték. Nem csoda, hogy Cromwell idejében a puritanizmus
szellemében elhatározták a felső fedélzet lebontását, melyre 1651-ben került
sor, majd 1659-60-ban teljesen átépítették. 1696-ban ismét átépítési céllal
került javítódokkba a sok csatában kitűnt hajó, ám egy tűzvész következtében
teljesen elpusztult.
A XVII. század vége felé nyerte el a galion azt a formáját, mely aztán a
XIX. század közepéig alig változott valamit. Rövidebb, íveltebb lett, és innen
egyenes út vezetett a klipperorr megjelenéséhez.
A galion legszembetűnőbb része mindig is az orrszobor, a galionfigura
volt, mely hadihajók esetében általában a hajó nevével álltak kapcsolatban.
Alapanyagául általában erdeifenyőt választottak a faragó mesterek, de gyakori
volt a szil-, tölgy-, nyár- és a teakfa is.
Hogy mekkora becsben tartották hajójuk
galionfiguráját a tengerészek, ara jó példa az a történet, miszerint 1794-ben a
Finisterre-foknál dúló ütközetben a Brunswick angol fregatt orrát díszítő, a
braunschweigi herceget ábrázoló galionfiguráról egy ágyúgolyó letépte a díszes
fejfedőt. A véres ütközet közepette a matrózok azonnal jelentették a
kapitánynak a szörnyű hírt, aki felmérve az eset jelentőségét, saját
aranysújtásos kalapját tétette fel a szobor fejére. Mégsem illendő, hogy a
nemes herceg fedetlen fővel álljon szemben az ellenséggel…
A galionfigurák fénykorukat a klipperek idején érték el, amikor a
gyorsaság kifejezéseként előredőlt helyzetű és a hajótesttel szerves egységet
alkotó galionfigurák ékesítették ezeket a hajókat. Egyik legszebb példája, a ma
már múzeumhajóként működő Cutty Sark, melynek galionfigurája a hajó névadó
legendájára utal.
A hajókat díszítő gyönyörű faragások azonban szerencsére nem tűntek el a
tengerekről, hiszen például a napjainkban is szép számmal működő vitorlás
iskolahajók orrán még találkozhatunk velük. Az olaszok büszkeségén, az Amerigo
Vespuccin a névadó hatalmas aranyozott figurája tekint a habokra, a Sagres nevű
portugál iskolahajó orrdísze pedig a nagy földrajzi felfedezések másik híres
alakját, Tengerész Henrik herceget ábrázolják, aki Sagresben lévő várából
indította az ismeretlenbe bátor hajósait és itt alapította a világ első tengerészeti
akadémiáját.
A nemzeti büszkeség megtestesülését találhatjuk például a mexikói
Cuauhtemoc iskolahajó galionfigurájában is. A név, melynek jelentése „Leszálló
Sas”, az utolsó azték uralkodónak állít emléket, aki 1521-ben bátran
szembeszállt a spanyol hódítókkal, így személye a hazáért való önfeláldozás
szimbólumává vált. Az amerikai parti őrség Eagle nevű iskolahajójának mi más is
lehetne a galionfigurája, mint az Egyesült Államok címerállata, a fehérfejű
halászsas.
 |
| Stad Amsterdam |
 |
| Palinuro |
Természetesen kisebb hajókat is el lehet látni ízléses díszítéssel, jó
példa lehet erre a 42 láb
hosszú Holger Danske nevű jacht, melynek csodásan faragott galionfigurája nagy
tetszést váltott ki az 1997-es ARC mezőnyében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése